vissza

Alessandro Mari: Nagyon is emberi remény

A szerzővel Márton László beszélget

Felolvas: Kovács Lehel színművész

Alessandro Mari

Az 1840-es évek: Olaszország még nem egységes nemzetállam, négy fiatal keresi a boldogabb jövőt: egy árva fiú, akit szent együgyűsége gátol, egy kifinomult érzékekkel és intelligenciával rendelkező nő, egy festő, aki könnyűvérű arisztokrata hölgyek portréit festi és Garibaldi ezredes, az érzéki Aninha szerelmes tekintetével láttatva. Alessando Mari nagyívű regényt írt a fiatalságról. A test, az elme, egy nemzet fiatalságáról. Egy nagyszabású népi történelmet.

Alessandro Mari (1980) Milánóban él. Kiadói lektorként és ghostwriterként dolgozott, Thomas Pynchonről írta a disszertációját, jelenleg fordít és néhány országos napilap kulturális rovatának munkatársa. Írói pályáját a Troppo umana speranza (Nagyon is emberi remény, Feltrinelli, 2011) című regénnyel kezdte, mellyel más fontos díjak mellett 2011-ben elnyerte a Viareggio Rèpaci-díjat, kedvező fogadtatásra talált a kritikusok és a közönség körében egyaránt. Azóta egy újabb regénye és egy gyerekkönyve is megjelent a Feltrinelli kiadónál.

Szinkrontolmácsolást biztosítunk.

A szerző 18:30-tól dedikál a Loftban.